Sokan jól emlékeznek az „elsőkre”… Első kazetta, első CD, első koncert… Vannak ugyan halvány emlékeim egy Süsü kaziról, a ma már vállalhatatlan Hupikék Törpikékről, meg hogy 10 évesen valami egészen elképesztően nyálas pop számmal a halálba idegesítettem a bátyám, de igazán emlékezetes az a koncertélményem volt, amikor először megcsapott, hogy a zene több is lehet, mint zene.
Jó néhány évvel ezelőtt a Műegyetem gépész kari napjai keretében a Kowalsky meg a Vega is fellépett és remekül tudták kezelni az addigra kellőképpen illuminált állapotba került tömeget. Egyébként is szeretem a zenéjüket, de különösen tetszett az a fonal, amire felfűzték az egész estét. Kowalskynak minden szám között volt néhány mondata, de ami a lényeg üzenete is: Srácok, Ti lesztek a jövő értelmisége, a jövő mérnökei, a Ti megoldásaitokkal fog előrébb lendülni a világ működése. Nekünk, zenészeknek meg az a dolgunk, hogy inspiráljunk Titeket. Szóval, most hogy így összejöttünk, gondolkodjunk kicsit együtt.
Nem tudom, hogy a többiek a sör és a felesek között felfogtak-e belőle valamit, mindenesetre bennem nagyon megragadt az az este. Elvarázsolt az egész jelenség, hogy a zene nem csak dallamokból meg szavakból áll, hanem egy egyedülálló kommunikációs csatorna is lehet, és azóta is hiszem, hogy az igazi zenésznek kutya kötelessége kihasználni e csatorna adta lehetőségeket.
Talán ezért lettem élőzene-őrült, nem tudom. De ahogy a bűnös a tett színhelyére, úgy zarándokolok én is évről évre vissza Kowalskyhoz, legutóbb szeptemberben, amikor a ZP-ben gyűjtöttek írószereket hátrányos helyzetű kisiskolásoknak. Elvégre ők lesznek a jövő mérnök tanoncai.
Szóval, Kowa-koncertről üres kézzel talán, de üres szívvel lehetetlen elmenni. Volt már egy pár, de lesz is még, úgyhogy mindenkinek ajánlom. Mert nem csak koncert. Élmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése