Amikor megtaláltam ezt a zenekart, az első gondolatom az volt: "hogy nem ismertem én őket eddig???" Nagyon jól összerakott rockzenéről van szó, az a fajta, amire az ember akaratlanul is összeráncolja az orrát, ha hallgatja (jó, lehet nem mindenki, nálam ez az indikátor a libabőr mellett a jó zenére).
Aztán most eszembe jutott: hogyhogy nem írtam még róluk??? Valahogy elfelejtettem. Na mindegy, most pótolom.
Ahogy utánaolvasgattam a srácoknak, egy nagyon tudatosan összerakott, és törekvő banda képe alakult ki bennem. Megalakulás után nem sokkal indultak is a 2013-as Talentometer versenyen, amit meg is nyertek (ilyen mikrofonlenyeléssel nem is csodálom), kinyomtak egy albumot (aminek a producere a fenti videóban is hallható Németh Juci), és most úgy döntöttek, nem is szaroznak tovább, keblükre veszik egész Európát.
Mielőtt útnak indulnak, muzsikálnak még egyet az R33-ban febuár 25-én. Sztem érdemes lesz elcsípni őket, ki tudja, mire hazaérnek, szóba állnak-e még velünk... :)
Egyszer volt, hol nem volt, A Nyúlon Innen és a visszaváltható üveghegyen túl, ahol a kurta farkú malac is olyan Nagylábon él, hogy a személyi titkára túr helyette, ott éldegélt egy lány, akit úgy hívtak, hogy Szuzi. Rendkívül jámbor teremtés volt, de végtelenül imádta a zenét. Történt aztán egy este, hogy Supernem koncertről hazafele bandukolva eltévedt... Nem tudta merre jár, csak ment, ment, mendegélt, mígnem egyszercsak rábukkant egy titkos ösvényre, ahol minden felé violinkulcsok, keresztek és szeptim akkordok voltak elszórva a földön. Ahogy rálépett, a semmiből öt talpig sáros figura jelent meg előtte. Egyikőjük előre lépett: "Üdvözlünk - Szólt A Király. - Mi vagyunk a Mocsok 1 Kölykök, és ez itt a mi ösvényünk, két évig dolgoztunk rajta, de végre elkészült. Ha megengeded, körbevezetünk." Mialatt a Király beszélt, mind az öten körbeállták, és Szuzi úgy érezte magát, mintha Kutyaszorítóban lenne, így hát beleegyezett. Azzal fülön ragadták a lányt, és mindahányan nekiiramodtak az útnak. De még milyen út volt! Szuzi rózsaszín haja maga mögött lobogott a szélben, és a nagy lendületet csak tetézte, hogy soha nem tudta merre mennek. Próbált megkapaszkodni egy-egy hangszínben, akkordban, de mindig jött valami olyan csavar, ami teljesen elvitte más irányba. Egy idő után aztán feladta, hogy megjósolja, hogy melyik kanyar hova vezet, és csak élvezte a hullámvasutat. Az egyik fordulónál egy vízzuhatagon is átsuhantak, és a víz a Király bőrét fedő sarat kissé lemosta a karján. Amikor Szuzi ezt meglátta, és hogy a mocsok alól valami zöld kandikál ki, felkiáltott: "De hát Te nem is a Király vagy, hanem Az Utolsó Dzsentri!" A Kölyök megfordult, és csak annyit mondott: "Igazad van. Hazudtam. De a Te hajad se mályva..." És ennyiben maradtak. Az út végeztével lehuppantak az ösvényről, és Szuzi - akinek a haja is úgy maradt - így szólt: "Fú, ez király volt! Szólok a haveroknak!" És már elő is kapta a telefonját: " Hé Dzsó! Kerüljetek erre, szólj Debora-nak is!" Hamarosan megérkeztek a többiek, és ott is ragadtak. Majd egyre többen és többen lettek, és boldogan életek, míg... a fene tudja, de Ebben Az Évben még jól elvoltak, az tuti.
Itt a mese vége, de mielőtt elfutnál véle, hallgasd meg az albumot is:
Amikor megtaláltam ezt a zenekart, az első gondolatom az volt: "hogy nem ismertem én őket eddig???" Nagyon jól összerakott rockzenéről van szó, az a fajta, amire az ember akaratlanul is összeráncolja az orrát, ha hallgatja (jó, lehet nem mindenki, nálam ez az indikátor a libabőr mellett a jó zenére).
