Mocsok 1 Kölykök: Lányok és Lovak - AlbuMese

Egyszer volt, hol nem volt, A Nyúlon Innen és a visszaváltható üveghegyen túl, ahol a kurta farkú malac is olyan Nagylábon él, hogy a személyi titkára túr helyette, ott éldegélt egy lány, akit úgy hívtak, hogy Szuzi. Rendkívül jámbor teremtés volt, de végtelenül imádta a zenét. Történt aztán egy este, hogy Supernem koncertről hazafele bandukolva eltévedt... Nem tudta merre jár, csak ment, ment, mendegélt, mígnem egyszercsak rábukkant egy titkos ösvényre, ahol minden felé violinkulcsok, keresztek és szeptim akkordok voltak elszórva a földön. Ahogy rálépett, a semmiből öt talpig sáros figura jelent meg előtte. Egyikőjük előre lépett: "Üdvözlünk - Szólt A Király. - Mi vagyunk a Mocsok 1 Kölykök, és ez itt a mi ösvényünk, két évig dolgoztunk rajta, de végre elkészült. Ha megengeded, körbevezetünk." Mialatt a Király beszélt, mind az öten körbeállták, és Szuzi úgy érezte magát, mintha Kutyaszorítóban lenne, így hát beleegyezett. Azzal fülön ragadták a lányt, és mindahányan nekiiramodtak az útnak. De még milyen út volt! Szuzi rózsaszín haja maga mögött lobogott a szélben, és a nagy lendületet csak tetézte, hogy soha nem tudta merre mennek. Próbált megkapaszkodni egy-egy hangszínben, akkordban, de mindig jött valami olyan csavar, ami teljesen elvitte más irányba. Egy idő után aztán feladta, hogy megjósolja, hogy melyik kanyar hova vezet, és csak élvezte a hullámvasutat. Az egyik fordulónál egy vízzuhatagon is átsuhantak, és a víz a Király bőrét fedő sarat kissé lemosta a karján. Amikor Szuzi ezt meglátta, és hogy a mocsok alól valami zöld kandikál ki, felkiáltott: "De hát Te nem is a Király vagy, hanem Az Utolsó Dzsentri!" A Kölyök megfordult, és csak annyit mondott: "Igazad van. Hazudtam. De a Te hajad se mályva..." És ennyiben maradtak. Az út végeztével lehuppantak az ösvényről, és Szuzi - akinek a haja is úgy maradt - így szólt: "Fú, ez király volt! Szólok a haveroknak!" És már elő is kapta a telefonját: " Hé Dzsó! Kerüljetek erre, szólj Debora-nak is!" Hamarosan megérkeztek a többiek, és ott is ragadtak. Majd egyre többen és többen lettek, és boldogan életek, míg... a fene tudja, de Ebben Az Évben még jól elvoltak, az tuti.

Itt a mese vége, de mielőtt elfutnál véle, hallgasd meg az albumot is:

Mocsok 1 Kölykök - A lök5tek - Interjú

A pszichedelikus zenészek hazájában, ahol kis Dunánkat meg lehetne rekeszteni az olyan depressziós művészekkel, akiknek a koncertjeiről haza fele bandukolva azon morfondírozik az ember, hogy hol egy híd, hogy leugorjon róla, valóságos felüdülés néha egy kis könnyed humorral átitatott örömzene.

Persze nem mondom, jól esik néha egy kis kesergés a világ összeesküvésein (azt hiszem, ebben mi magyarok, profik vagyunk) és a sok Cseh Tamás csak adja alánk a lovat, de hát azért mégiscsak más, ha egy jó kis kenuval és röhögve megyünk lelkünk legmélyebb bugyraiba.

Amikor hallgatóságként elkezdtem ismerkedni a Mocsok 1 Kölykök nevű formációval, az első gondolatom az volt: ezek nem normálisak. Aztán ahogy telt az idő, rájöttem: ezek tényleg nem normálisak.

Persze nem arra célzok, hogy félkegyelműek gyülekezete lenne a banda. A köztudatba egyre inkább beszivárgó, alapvetően rockkos alterpop vonalat képviselő csapatról, ha valaki alapinfókat szeretne kapni, google is your friend,  jó pár fórumon bemutatkoztak már az urak (pölö itt). Amiért viszont kiemelném őket, az a töménytelen hülyeség, ami folyamatosan esik ki a szájukból. Hűen tükrözi ezt az alább olvasható villáminterjú is:









PHR: Ha választani kellene valami kétkezi szakmát, mi lennél?

Kristóf: Dobos! Az eléggé kétkezi, sőt kétlábi is...
LeMon: Beállnék Őfelsége titkosszolgálatába.
Ádám: Pék.
Geri: Hímringyó.
Tomi: Étterem kritikus!



PHR: Ha találkoznál Batmannel, mit kérdeznél tőle / mit mondanál neki?

Kristóf: Tud-e kölcsön adni?
LeMon: Szeretsz?
Ádám: Cuki a rucid! Kérem a kocsikulcsot!
Geri: Táncolnál az ördöggel a sápadt holdfénynél? Ugye tudod, hogy Ironman kisujjal hazab_sz?
Tomi: Ez a gyerek meg nem normális.

PHR: Zenei teljesítményed mely aspektusára vagy a legbüszkébb?

Kristóf: A hamarosan megjelenő második lemezünkre.
LeMon: Még nem értem el az aspektus szintjét.
Ádám: Húrozás.
Geri: Remekül dülöngélek.
Tomi: Gerinek hívják.

PHR: Mi az, amit még soha nem kérdeztek meg a zenekartól, pedig érdemes lett volna?

Kristóf: De ki az a LeMon?
LeMon: Adjak nektek sok pénzt hejj?
Ádám: Honnan név?
Geri: Hallottátok már az Isteni Örömhírt?
Tomi: Ti tényleg ugyanazt eszitek, mint mi?

Szóval, hallgassátok őket (külön figyelmetekbe ajánlom az MR2 Akusztik koncert utolsó dalát - sajnos youtubeon nincs fent, így direkt linket nem tudok hozzá).  Remélhetőleg az öt lökött épp készülőben lévő második lemeze sem lesz kevésbé kölykös. Mert egy kis bolondság mindig kell.

A zenekar tagjai:
Pulius Tamás: ének, zongora
Csekő Ádám: gitár
LeMon: basszusgitár
Molnár Kristóf: dob
Horváth "Mocsok" Geri Ambrus: szintik