Koncertajánló

The Millenium Hippies - A bolond gombák

Gondoltam, legyen most az éter egy kis punkrock-é, szóljon a The Millenium Hippies, aztán ahogy elkezdtem válogatni a számokat, rájöttem, hogy ők sem az a banda, amit olyan egyszerűen be lehet sorolni egy műfaj skatulyás dobozába.

Annak idején az első hallgatáskor a legszembetűnőbb a rendszer hiánya volt. Nem tudom megfogalmazni, milyen rendszer, elvégre van a számoknak eleje, vége, üteme meg minden, de valahogy mégis... aztán rájöttem, hogy ez is amolyan "az a koncepció, hogy nincs koncepció" típusú létforma, ill. ahol lehet, szembe mennek minden megszokott dolognak. Mi sem reprezentálja ezt jobban, hogy a csapat Facebook oldalán a cover fotó közepén a menedzser guggol...

Innentől kezdve helyből esélytelen megpróbálnom a integrált stílusok teljes skáláját meghatározni. Van itt  pop, rock, punk, funk, jazz, blues, reggae, meg minden, amit akartok. Mint egy szabályozás nélküli folyó, csak hömpölyög összevissza a zene, hol ilyen, hol olyan. És pont ezért szeretjük.

A 2009 óta működő banda (Tóth Dávid - ének, gitár, Kertész Dávid - gitár, Kovács András - basszus, Tóth Gábor - dob) első lemeze ingyenesen letölthető a Facebookról, tehát bárki számára elérhető az Ultimate Spritual Erection élménye...

Pannon HúRock a Pikk 2 c. műsorban

A Pannon HúRock meglehetősen zsenge hajtás még az interneten fellelhető blogok erdejében, de máris rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, amit ezúton is köszönök! 

A minap a Rádió Pozitív újonnan induló műsora, a Pikk 2 vendége lehettem, ahol beszélgettünk zenéről, a blogról, beszorultunk Bruce Willissel egy liftbe, és még sok egyéb. Aki lemaradt a műsorról, ne búslakodjon, utólag is meghallgathatja 

ITT

Ha pedig nem csupán zenei téren keresitek a fehér hollókat, hallgassátok a Pikk 2-t hétfő esténként 23:58-tól!

Gruber Zsanett - A szobaszínpadi szösszenet

"Becsüld meg a kezdőt - ő semmi, de még minden lehet."

/Forbáth Imre/

Hogy is volt? Kerestem valami számnak a cover verzióját, aztán elkattintottam valahova, onnan meg megintcsak valahova, és egyszercsak megtaláltam ennek a lánynak a videóját. És ott ragadtam. 

Gruber Zsanett olyan, mint egy dalospacsirta a kalitkában. Egy netablakos kalitkában. A világot jelentő deszkák a gurulós szék, a refektor pedig a monitor fénye. De mindegy is, mert ahogy a videó elindul, és hallgatom, már én sem a szobámban vagyok a kanapén elnyúlva, hanem valahol egészen máshol. Lélekben már egy kis kocsmában ülök, egy pohár borral a kezemben, és a sarokban lévő emelvényen ő játszik a félhomályban. 

Ahogyan ő maga is fogalmaz, ez amolyan "forget about everything else" típusú zene. A 19 éves Gruber főként alternatív, jazz, funky és reggae vonalakról építkezik, és próbálja saját magán átfűzni azokat. Most még többségében feldolgozásokat lehet tőle találni, de az itt beszúrt dalok saját szerzemények, ill. várhatóan ősz végére már az 5 számból álló demo felvétele is megjelenik. 

Mindezek után már csak arra voltam kíváncsi, vajon milyen egy Gruber Zsanett live kocert, és mint kiderült, az eddig szobaszínpadi palánta néhány napon belül, július 11-én debütál a nagyérdemű előtt a Rézmál Kávézóban. Érdemes lesz meghallgatni, van egy olyan érzésem, hogy fogunk még vele nagyobb színpadokon találkozni.

Kesh - A Mizu-mizéria

A Kesh nagysikerű Mizu feldolgozását azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom, és őszintén szólva, nem is szeretném. A többi számra viszont érdemes odafigyelni. A 2009-ben alakult banda a korábban már említett Kocsis Bencével az élen a pop és az alternatív zene határmezsgyéjén lavírozik - meglehetősen ügyesen. 

A számok egyszerűek, könnyen emészthetőek, de szövegcentrikusak, ami nagy pluszpont. 

Az eredetileg srác-zenekarhoz (Kocsis Bence - ének, Hegedűs Ádám - billentyűk, Öllős Dávid - gitár, Egei Tamás - basszus, Békássy Péter - dob) később csatlakozott Herrer Sára, első körben vokalistaként, majd a már említett robbanás óra egyre inkább előtérbe került. Azt hiszem, ennek kb. annyian örülnek, mint ahányan nem. Én nem állnék egyik szélsőséges oldalra sem, szerintem Herrernek nagyon szép hangja van, de kissé szintetikus. Vokálként remekül támasztja alá Kocsist, de fordítva valahogy ez nem működik. 

A másik érdekes kérdés, ami felmerül a banda esetében (és felteszem, nem én vagyok az egyetlen, akiben ez felötlött), hogy hova tovább, és le tudják-e vetkőzni ezt a skatulyát. Alapvetően jól vették a kanyart, hiszen koncert koncert hátán, azonban az azóta született számokból (pl. ebből) érződik némi erőltetés, amolyan "namostgyorsancsináljunkvalamitmertfigyelnekránk". Ami érthető is, de a kapkodásban valami összetevő kimaradt a képletből, az ami eddig megfogott. 

A régi számok azonban teljesen rendben vannak, még ha egy tapasztalt hangmérnök vagy kritikus szét is szedné őket, legalább van bennük gondolat, élet, zeneszeretet, vagy mindenki nevezze annak, aminek akarja. 

A következő albumnál pedig remélem, hogy kicsit visszanyúlnak az eredeti vonalra, mert nem feltétlen az egyszerűbb a jobb.