Kevés koncertet bánok még hónapokkal később is, hogy kihagytam, de ez mindenképpen közéjük tartozik.
2011-ben Havasi Balázs zongoraművész, és Endi, a Hooligans dobosa egy egészen különleges koncertprogramot állított össze Drums And Piano Project néven.
Szerencsére, akik hozzám hasonlóan lemaradtak, azoknak sem kell feltétlen kimaradni a teljes élményből: a koncertfelvétel már megjelent DVD-n, valamint a TeCső-adta lehetőségek is határtalanok, hála a lelkes feltöltőknek.
A teljes váz csupán a címben is szereplő két hangszerre épül: dob és zongora. A zene két alapeszköze gyönyörűen egybeolvad, és a hallgatónak a legkisebb hiányérzete sincs, sőt... Havasi és Endi virtuozitása tökéletesen betölti a rendelkezésre álló teret. Csupaszon, egyszerűen, de mégis hihetetlen zsenialitással.
Ahogy hallgatom a felvételeket, egyre csak az jár az eszemben, hogy miért vagyunk mi annyira rákattanva Yann Tiersenre meg Yirumára, amikor a földijeink ilyeneket művelnek?
Annál, amikor takarítás közben rég elfeledett és elveszettnek hitt kincsekre bukkan az ember, csak az a jobb, ha addig ismeretlen dolgokat talál... Valahogy így jártam én is, amikor az otthoni káosz felszámolására tett kísérlet közben az MR2 Akusztikot hallgatva először "találkoztam" Marge-ékkal. Az itt bemutatott verzió ugyan különbözik az albumon található hangzásvilágtól, de amit a koncerten a Farkas testvérek (Farkas Bálint - basszus, Farkas Izsák - hegedű, Farkas Áron - cselló... legalábbis gondolom, hogy testvérek, ennyi Farkas csak nem torlódik fel magától egy helyen...), szóval amit a Farkasék műveltek, zseniális volt. Már az intro megfogott:
Természetesen le is vadásztam rögtön az albumot (ami egyébként ingyen letölthető innen), és bevallom, kicsit furcsa volt az akusztik verzió után meghallgatni. Érdekes vegyítése a trip-hop-nak, jazz-nek és a popnak. Mészáros Zsuzsa énekesnőnek egészen jellegzetes hangja van, amely gyönyörűen meglágyítja a trip-hop durvaságát. Annak ellenére azonban, hogy izgalmasan vegyítik ezeket a műfajokat, számomra kissé darabosnak tűnik a zene, valahogy nincs összeérve. Az első ismerekedés után azt goldoltam, hogy az irány jó, csináljanak még 2-3 ilyen albumot, és ha belejönnek, jó lesz. Úgy tűnik, rajta vannak az ügyön: idén őszre várható a következő Marge album.
Őszintén szólva, remélem, a következőn több magyar felvétel lesz, az első "And" c. lemezre csupán egy fért rá, ez azonban sokkal jobban passzol Mészáros hangjához.
A zenekar tagjai:
Mészáros Zsuzsanna - ének
Farkas Áron - basszus
Kardos Dániel - gitár
Szánthó Zsuzsanna - zongora
Gulyás Kristóf - dob
Van egy csapat ember (felteszem baráti kör), ahol mindenki keresztbe-kasul játszik mindenféle bandákban, de bármilyen variációban álljanak össze, valami fonalat nagyon elkaptak. Az egyik ilyen formáció a sok közül a Metrosection. (Ígérem, majd még írok a többiről is).
A 2005-ben alakult zenekar frontembere a mára "Kesh-Bencévé" avanzsálódott Kocsis Bence, Havai Gábor gitározik, Simon Ádám a basszusgitáros, Koszti Márk pedig a dobok mögött ül. Vagyis ülne, ha nem lenne épp kómában a csapat. Természetesen nem esett a fejükre egy zongora, csupán az egyéb projektek miatt sajnos jegelték ezt a felállást.
Pedig a kezdeti években meglehetősen termékeny volt a csapat, 4 albumot nyomtak ki magukból (Present is Mine EP, 2007, Hiányzik a Városnak a Csend, LP, 2008, Butcher's Soul EP, 2008, Swimming In New Days LP 2010). Egy időben még a Petőfin is el lehetett kapni egy-egy számukat, de sajnos a felfelé ívelő pálya a korábban már említett indokok miatt megtorpant.
Csak annyit tudok mondani, kár értük, mert a brit alter vonalra hajazó csapat magyar és angol nyelvű dalai egyaránt megállják a helyüket. Minden esetre remélem, hogy mehetünk még majd valamikor Metrosection koncertre.
Bár Szabó Balázs Bandája nem épp a no-name kategória, úgy gondoltam, mégiscsak megérdemlik a kezdő bejegyzés jogát, tekintve, hogy az ő koncertjükön kapott el az ihlet és a blogírhatnék.
Szabó Balázsra sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy szűklátókörű. Az alapvetően népzenei gyökerekből merítkező művész rengeteg műfajt és stílust kever, kvázi világokat mixel össze. Elsőként Fankadelivel közösen kerültek nagyobb nyilvánosság elé, a Suhancos nevű formáció keretein belül ötvözték a hip-hoppot a népzenével. A 2005-ben alakult banda azonban 4 évvel később politikai és egyéb nézetkülönbségek következtében elvérzett.
Szabó számára ez hozta el annak lehetőségét, hogy önálló zenekara legyen, és 2009-ben megalakult a Szabó Balázs Bandája. A stíluskeverés megmaradt, bár folk vonal sokkal erősebb lett, és a rappelés helyét némi poppos vonal vette át, egy csipetnyi jazz-el és funky-val megspékelve. Ami pedig így létrejött, azok számára is emészthetővé varázsolta a népzenét, akiknek egyébként emelt dózisban nem annyira bírja a gyomra.
Az eredeti felállásban ( Szabó Balázs, Rostás Ottó, Fekete Dezső, Szegedi Attila, Inoka Győző) két album jelent meg: Megcsalogatók (2010) és az Átjárók (2011). Majd 2012 év elején éles váltás történt: Szabó az összes zenekari tagját lecserélte, mondván, nagyon más elképzeléseik voltak a további munkát illetően. De ez nem jelentette a zenekar végét, 4 hónap alatt teljesen új felállással (Földes Gábor - nagybőgő, basszusgitár, Harangozó Sebestyén - gitár, ének, G. Szabó Hunor - dob, Ölveti Mátyás - cselló) betanulák a teljes repertoárt, és neki is vágtak a fesztivál-szezonnak.
Azt kell mondjam, a váltás jól sikerült, a minapi koncertet hallgatva meg sem fordult a fejemben, hogy egy néhány hónapja összerakott felállást látok, teljes volt az összhang a színpadon.
Kicsit sajnálom a régieket, hogy kikerültek a zenekarból. Egyes írások szerint a kiesett tagok együtt maradtak, és Lexebb névvel folytatják a munkát, ezen kívül azonban még nincs róluk hír.
Összegezve, Szabó Balázs Bandáját a kalocsaiba bújt Nicole Kidmanhez tudnám hasonlítani. Ötvözete egy régi és új világnak, tökéletes példa arra, hogy attól, hogy valami tradícionláis, még simán lehet menő.
"...és látom, neked is csak a fagolyók
nőnek a szemeid helyén,
és te se veszel észre mást,
csak, ami eléd táncol és ordít..."
/Hiperkarma/
És tényleg. Mennyivel kényelmesebb csak azt megenni, amit elénk tolnak... Ezt az ideológiát minden területre ráültethetnénk, teletűzdelve olyan hangzatos és divatos kifejezésekkel, mint "fogyasztói társadalom", meg "globalizáció", meg "tömegmanipuláció", és még sorolhatnám. De ahelyett, hogy belemennénk mindenféle szociológiai és filozófiai problémakörök boncolásába, szögezzük le: ez itt egy zenei blog. Mégpedig arra hivatott, hogy bemutassa a hazai zenekarokat: nem, nem azokat, akik a csapból folynak, hanem a bandákat, akik igényes, jó zenét játszanak, és fellelhetőek bármelyik kiskocsmában kedd esténként, csak keresni kell őket... Mert tele van ez a kis ország csupa kreatív és tehetséges zenésszel,akire érdemes odafigyelni. Persze, ha megtaláljuk őket.
Természetesen lehet, hogy egy-két ismertebb figura is becsúszik a bejegyzések közé, a lényeg, hogy igazi, helyben termelt, hazai, jó zene legyen.
