Tegnap volt szerencsém kamikaze trippel leugrani a VOLTra (kamikaze trip= buli hajnalig, majd a reggeli vonattal haza), és ha már így alakult, mesélek is róla.
Elég hatékonyak voltunk, már ami a koncertlátogatásokat illeti, hetet sikerült majdnem teljesen végig nézni, jobbnál jobb előadókkal, valóságos zenei orgia volt füleimnek. Egy nap alatt kétszer is szerelmes lettem, első körben Sárközy Fanniba, a Mrs. Columbo billentyűsébe. Rögtön a bejáratnál lévő színpadon játszottak amikor megérkeztünk, és nem is jutottam tovább, amíg abba nem hagyták. Bevallom, többször beleakadtam már a Mrs. Columboba, de a névválasztás valahogy soha nem ingerelt arra, hogy utána nézzek, kik ezek és mit csinálnak. A Galambos Dorina vezette csapat jobbára feldolgozásokat játszik, jazzes átiratban, és ezt valami fergetegesen jól csinálják. Érdekes módon a saját számok annyira nem átütőek, az átiratokban valahogy több ötlet van, a zongora jazz szólók elementáris szerepével.
Íme egy kis ízelítő (bár a klippért egy nagy fekete pont jár, elég tré, hogy szerencsétlen Sárközyt leültetik egy zongora elé, miközben a számban sokkal dominánsabb a hammond..., legalább akkor a klip erejéig szereztek volna egyet.)
És ha már Hammond Orgona...
Miután leróttuk kötelező tiszteletkörünket a Supernem koncerten (egyike azon csapatoknak, akiket soha életemben nem hallgattam önszántamból, és mégis minden számukat ismerem a koncerten), szóval, miután vége lett, átbattyogtunk az MR2 színpadhoz, hogy meglessük a Kéknyulat, mivel halvány segéd fogalmunk sem volt, hogy kik. Ahogy átértünk, azért találtam "ismerős" arcot a színpadon: tavaly láttam egy nagyon érdekes interjút Premecz Mátyással, aki a Hammond Orgona történetéről, működéséről mesélt, és lám, most ott játszott rajta! Három perc alatt belezúgtam az egész zenekarba, szőröstől bőröstől.
Az énekesek ezúttal Big Joe ill. Tóth Vera voltak, zseniális volt az egész, mindenkivel, igazi vérbeli soul koncert volt.
A harmadik zenekar, akiről akarok írni, az a Papa Roach, ill. a koncert közben született gondolataim. Számomra kissé nosztalgikus volt, mivel kb. 10 évvel ezelőtt hallgattam őket, később már nem követtem annyira és sajnos nem volt időm a koncert előtt kiművelni magam.
.
Brutálsokan voltak, mi bent álltunk a sűrűjében, és nagyon érdekes volt figyelni az embereket. Egyrészt ami az egész fesztiválra (nemcsak erre, hanem mindegyik másra) jellemző, hogy mindenki, hippi, hipszter, punk, rocker, vagy egyszerűen csak félőrült. Nincs ezzel semmi baj, csak érdekes, mennyire megvan az igényük arra, hogy pár napra kivetkőzzenek magukból. Nyilván a koncert önmagában nem hozott újat, mármint olyan volt, mint egy rendes punk rock koncert. Szinte kézzel lehetett fogni azt az iszonyat mennyiségű energiát, ami az emberekből fölszabadult a koncert közben az ugrálás, ordítás, pogózás és stage diving hatására. Az volt számomra nagyon tanulságos, hogy végig tökre figyeltek egymásra az emberek. Nem volt tolakodás, ha valaki előrébb vagy hátrébb akart menni, abban a pillanatban engedték, egy könyök sem landolt a bordáim között, pedig elkapott minket is egy-egy pogóhullám. Szóval, ezen elgondolkodtam kicsit: tetkó, piercing, meg extrém kinézet... de nem huligánok. Csak rohadtul elegük van, és le kell adni a feszültséget. Viszont feltenném a kérdést, hogy megéri magunkra szedni első körben? Bár mindenki saját sorsának kovácsa, ez valahogy mégis egy közös probléma, nem véletlen reagálunk ugyanúgy, nem véletlen, hogy ennyire keletje van a fesztiváloknak. Általánosságban pakolják ránk a kötelezettségeket, de biztos, hogy mindegyik szükséges...?
Sok minden hülyeségre szoktam poénból rávágni, de ez tényleg megérne a szociológiai tanulmányt...
Az Eurovíziónak sok tanulsága volt, de egy bizonyosan: valami változóban van itt, kérem. Már nem működnek a régi képletek a tömegek zenei értelemben való megetetésére, már mást kérünk. Vajon a közízlés alakult át, vagy eddig is ilyen volt, csak senki nem szólt semmit? Az ezeket leíró trendekről kérdeztem Bérczes Ádámot, a CLS Music lemezkiadó vezetőjét. Aztán kiderült, nemcsak a zene, hanem minden más is változik. Interjúsorozat, harmadik rész.
Miből él itthon egy kiadó? Egyre kevésbé veszünk lemezeket, a magyar pedig kifejezetten szeret illegálisan letölteni.
Mi nagyon sokáig alkalmaztuk a 360 fokos modellt, ami annyit jelent, hogy ha szerződünk egy művésszel, akkor minden bevételéből részesedünk. Ez a hangfelvétel értékesítése, (CD, vagy mp3), a zenemű után járó szerzői jogdíj, a koncertbevételek, ill. a hangfelvétel kiadói jogdíj, ami a hangfelvétel tulajdonjogához kapcsolódik. Szóval, ha játssza egy dalod a rádió, akkor fizetnek a jogkezelő szerveknek, pl. MAHASZ, Artisjus vagy EJI (Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Előadóművészi Jogvédő Iroda - a szerk.). Bár a pontos szabályozás nyomon követéséhez a mai napig puska kell nekem is, nem is véletlen, hogy így van kitalálva. Ha nyilvános helyen játszanak zenét, fizetnek a jogkezelőknek, és abból mind a szerző, mind a hangfelvétel tulajdonos kap. Tehát két jogosultja van egy dalnak. Normál esetben mi fizetjük ki a stúdióköltséget, tehát mi fizetjük ki, hogy a műből felvétel lesz, ezért keletkeznek jogaink, a mű pedig a szerzőé. Lenne még emellett a merchandising, reklám pólók, reklám tárgyak, de ez nem nagyon pörög itthon, a nagy zenekaroktól eltekintve.
A kiadó 2008-tól egy menedzsment cég is volt, mert mi láttuk el ezeket a teendőket, és sok esetben volt elvárás, hogy koncertet is szervezzünk. Viszont ez annyira sok munkával jár, és ahhoz képest kis bevétellel, hogy visszaállunk arra, hogy csak a jogdíjakból részesüljünk, és a koncertszervezést rábízzuk azokra, akik ebben motiváltabbak, profibbak.
CD eladás most már lényegében nincs, 2500 CD már aranylemez, ami egyébként nagyon alacsony. CD eladás inkább a koncerteken megy. A jogdíjak annyiban változtak mostanában, hogy mivel a rádiók a reklámbevételeik függvényében fizetnek, ez a rész csökkent, mert kevesebb cég engedheti meg magának, hogy rádióban reklámozzon. De mivel az üres CD-ken, ill. memóriakártyákon, telefonokon is van jogdíj, és ezekre nagy most a kereslet, ez a rész növekszik. Ez viszont nem egyenletes, hiszen azt nem lehet ellenőrizni, hogy ki mit tárol rajtuk.
Összességében a jogdíjakból élünk. Sok külföldi zenét licencelünk be, főként elektronikus zenét, az egy egyszerűbb modell: fizetünk egy bizonyos összeget, és ha ennél többet termelünk, akkor van árrés a bejövő és kimenő jogdíjak között.
De ezért is álltam rá az Egység.org-ra, mert láttam, hogy ebben már nem nagyon tudok előrébb lépni. 2007-ben a top 5 albumból 3 a miénk volt (Rúzsa Magdi, Tankcsapda, Irigy Hónaljmirigy), és majdnem az összes bevételünk elment a rezsire és az alkalmazottakra.
Egyre több zenekar dönt úgy, hogy nem foglalkozik kiadókkal, ingyen felteszik az albumukat, és majd a koncertekből lesz bevétel. Ez itthon mennyire trend? Mennyire van esélyük a befutásra?
Eléggé növekszik, ill. én is ezt szoktam javasolni a minket megkereső zenekaroknak, mert 1-2 gázsiból meg lehet finanszírozni az albumkiadást, a koncerteken pedig el lehet adni a CD-ket. Amiben mi tudunk segíteni, hogy van egy kapcsolatrendszerünk, ami tizensok év munkájának eredménye, tehát ha tőlünk érkezik valami, az hamarabb célba ér, mondjuk egy rádiónál, mintha kívülről jön, mert a kiadó már egy brand és hiteles, ha odateszi a nevét valami mellé. Ennek nem kéne egyébként így lennie, de attól még ez van. Szerencsére azért vannak kivételek, az MR2-nél pl. mindent meghallgatnak.
A jogdíjkezelésben tudunk még segíteni, mert nagyon sok művész nincs tisztában ezekkel, és nem tudja kezelni. Kvázi jogdíjfelhajtó, azaz promóter, és jogdíj behajtó ügynökségként is működünk, ez pusztán tapasztalat és szaktudás kérdése.
De mondjuk egy olyan rockzenekarnak, ami nem nagyon számíthat rádiós játszásra, felesleges leszerződni kiadóval, több értelme van, ha megcsinálják maguk az albumot.
Ill. nem nagyon kellenek már albumok sem, nem szükséges, hogy legyen egyszerre 10 dal, legyen inkább egy jó dal 2 havonta, valami low budget videóklip a youtubera, és ezzel el lehet indulni. Erről szól a net. Ha leülsz a szobádban gitározni, és az jó, akkor az kelleni fog az embereknek. Leegyszerűsödött az egész folyamat, és teret adott az emberek kreativitásának.
Más projektekben is aktívan működsz, a legújabb kezdeményezés az Egység.org. Mesélj erről, mi is ez pontosan?
Az Egység.org egy új közösségi honlap, ami munkát tud adni az embereknek, olyan módon, hogy egy projekt kezelő felület lesz ráfejlesztve, és a regisztrált tagok nem vacsora és party fotókat, meg menhelyes kutyák fotóit pakolgatják, hanem az alapján szerveződnek, hogy van-e dolguk egymással, közösen hozzanak össze egy produktumot. Akár egy dalt, akár biotermelői áruláncot, akár fordítói munkát, effektive bármit. Most pont az utóbbi kéne nekünk, mert rengeteg külföldi szaktudás van angol nyelven, amit le kéne fordítani. Ez egy “tudatos-facebook” azoknak, akik felismerik, hogy a világunk megváltozását nem valamelyik párttól kell várni felülről, hanem önmagunktól, ezeknek az embereknek kínál kapcsolódási és munkavégzési lehetőséget.
Technológiailag nem új a történet, mert a Facebook ezt elég jól kitalálta, annak viszont nincs társadalmi, csak gazdasági célja. Az Egység.org-nak viszont az, hogy a userek maguknak termeljenek bevételt. A legelső visszhangok alapján nagyon jó a fogadtatás, és folyamatosan fejlesztjük természetesen.
Emellett van egy újság része az oldalnak, ahol szerkesztőségként fogunk működni, és tartalmat akarunk gyártani, ahol gyakorlatilag azokat az embereket mutatjuk be, akik a userek. Mert ha a valós értéket legritkább esetben képviselő celebvilág működik, akkor egy tisztességes biotermelő bemutatása miért ne működhetne. Itt jön be az, hogy mi a fontos, mik az értékek. Az oldalnak van egy alternatív értékrendje (jé újra alternatív:)), amit egyre több ember vall magáénak.
Van egy cimborám, akinek volt egy nagy vállalkozása, de becsődölt, tönkrement emiatt az egészsége is, fogta magát, lehúzott vidékre, és gyönyörűen önfenntartja magát. Róla is akarok filmet csinálni, hogy helló, így is lehet. Mert amíg az embereknek nincs alternatívájuk, ill. el sem tudják képzelni, hogy mit csinálhatnának ahelyett, hogy elmennek dolgozni reggel 8-kor, és este 8-kor hazamennek, megveszik a gyakorlatilag mérgező ételeket és a különböző cuccokat, addig nem lesz változás. Az nem változás, hogy több pénzt keres valaki, és több egészségtelen kaját, meg felesleges dolgot vásárol, hanem ha minőségi életidőt tud szánni magára.
Barátaimmal szoktam erről vitatkozni, hogy ne mondja már nekem senki, hogy ezért születtünk, mert ha ezt tudjuk, akkor biztos nem jövünk. Azért születtünk, hogy örömben éljünk. A jelenlegi struktúra viszont, ami működteti a világot, elfelejtette ezt. Nem rosszak ők, csak tévednek. Elfelejtették az eredeti célokat. És amikor gyerekként abban nősz föl, hogy tanulj, jó iskola, jó meló kell, mert anélkül hitvány vagy, akkor ember legyen a talpán, aki ebből ki tud jönni, hogy ezt lehet másképp is. Mi erre adunk egy alternatívát, és ennek a segítője lesz az Egység Music nevű brand. Mert a korábban elmondottak alapján hiszem, hogy a zene egy nagyon komoly csatorna, amin keresztül üzeneteket lehet közvetíteni. Meg hát más nem indokolja számomra, hogy mit keresek én ebben a zenebizniszben.
Ez egy nagyon izgalmas társadalmi kísérlet, úgy, hogy a társadalmi és jogrendszer kereteibe maximálisan belefér. Megvalósít olyan célokat, amit a politika nem tud, és nem képes, mert nem tud másként tekinteni a dologra, a világra. Amíg a képviselők bemennek a Parlamentbe, és azt feltételezik, hogy minket nem ismerve lehetőségük van arra, hogy bármit tegyenek értünk, addig ez egy téves elgondolás. Nem feltételezem, hogy mindenki gonosz, kapzsi és mohó, csak egyszerűen rosszul látják a dolgokat, nem így működik az élet.
Ha leülnél egy kicsit ellenszenves kigyúrt kopasz csávóval dumálni egy órát, kiderülne, hogy ugyanazt szeretné az életben, mint te. Mind egyek vagyunk, Egység, stb., innen a név. Az lenne a legjobb dolog, ha az emberek is leülhetnének a politikusokkal beszélgetni. Megismerné ember az embert. Ha tudnának úgy vezetni, hogy az a javunkat szolgálja. Jelenleg mi szolgáljuk őket.
Ez a jelenlegi gazdasági rendszer már bebizonyította, hogy bebukott, ezt már el kéne lassan fogadni. Miért ne lehetne valami teljesen mást? Nincs nagyon más alternatíva. Az Egység.org ehhez pedig egy technológiai felületet ad csupán, remélve hogy sok embernek tudunk segíteni.
Nagyon izgalmas időket élünk, nagy változások vannak. Ez nehéz, persze, de nagyon izgalmas, minden nap úgy kelek fel, hogy mi lesz ma. Kezdjetek el élni...;)
