Mocsok 1 Kölykök: Lányok és Lovak - AlbuMese

Egyszer volt, hol nem volt, A Nyúlon Innen és a visszaváltható üveghegyen túl, ahol a kurta farkú malac is olyan Nagylábon él, hogy a személyi titkára túr helyette, ott éldegélt egy lány, akit úgy hívtak, hogy Szuzi. Rendkívül jámbor teremtés volt, de végtelenül imádta a zenét. Történt aztán egy este, hogy Supernem koncertről hazafele bandukolva eltévedt... Nem tudta merre jár, csak ment, ment, mendegélt, mígnem egyszercsak rábukkant egy titkos ösvényre, ahol minden felé violinkulcsok, keresztek és szeptim akkordok voltak elszórva a földön. Ahogy rálépett, a semmiből öt talpig sáros figura jelent meg előtte. Egyikőjük előre lépett: "Üdvözlünk - Szólt A Király. - Mi vagyunk a Mocsok 1 Kölykök, és ez itt a mi ösvényünk, két évig dolgoztunk rajta, de végre elkészült. Ha megengeded, körbevezetünk." Mialatt a Király beszélt, mind az öten körbeállták, és Szuzi úgy érezte magát, mintha Kutyaszorítóban lenne, így hát beleegyezett. Azzal fülön ragadták a lányt, és mindahányan nekiiramodtak az útnak. De még milyen út volt! Szuzi rózsaszín haja maga mögött lobogott a szélben, és a nagy lendületet csak tetézte, hogy soha nem tudta merre mennek. Próbált megkapaszkodni egy-egy hangszínben, akkordban, de mindig jött valami olyan csavar, ami teljesen elvitte más irányba. Egy idő után aztán feladta, hogy megjósolja, hogy melyik kanyar hova vezet, és csak élvezte a hullámvasutat. Az egyik fordulónál egy vízzuhatagon is átsuhantak, és a víz a Király bőrét fedő sarat kissé lemosta a karján. Amikor Szuzi ezt meglátta, és hogy a mocsok alól valami zöld kandikál ki, felkiáltott: "De hát Te nem is a Király vagy, hanem Az Utolsó Dzsentri!" A Kölyök megfordult, és csak annyit mondott: "Igazad van. Hazudtam. De a Te hajad se mályva..." És ennyiben maradtak. Az út végeztével lehuppantak az ösvényről, és Szuzi - akinek a haja is úgy maradt - így szólt: "Fú, ez király volt! Szólok a haveroknak!" És már elő is kapta a telefonját: " Hé Dzsó! Kerüljetek erre, szólj Debora-nak is!" Hamarosan megérkeztek a többiek, és ott is ragadtak. Majd egyre többen és többen lettek, és boldogan életek, míg... a fene tudja, de Ebben Az Évben még jól elvoltak, az tuti.

Itt a mese vége, de mielőtt elfutnál véle, hallgasd meg az albumot is:

Background - Így kell ezt!

Ha én egy friss zenekar lennék, úgy akarnék indulni, mint a Background. A recept: végy egy marék jazz konzis diákot, gyúrd össze, adj hozzá egy nagy adag tehetséget és ambíciót, áztasd be egy kis D&B-vel elkevert electro-ba, hagyd állni egy kicsit, és kész is a Background! Frissen fogyasztva ajánljuk, ízlés szerint fűszerezve.

A tavaly nyáron alakult csapat idén megnyerte a Talentometer elektronikus szekcióját, aminek következtében lehetőséget kaptak, hogy a Balaton Soundon is fellépjenek, amit nem sok 1 éves zenekar mondhat el magáról. De a szekér tovább dübörög, a múlt héten voltak hallhatóak a Petőfi Rádió Akusztik c. műsorában is, ahol számos feldolgozást is játszottak, többek között egy Dj Fresh covert, ami véleményem szerint zseniális lett:

Hogy helyet kaptak a 8-as stúdióban, a csapat vélhetően ügyesen helyezkedik a szakmai körökben, de nincs is ezzel semmi baj. Ha tehetséges a banda (és az), tessék csak törni előre, van elég gagyi a piacon. 

Album még nincs, amit ajánlhatnék, de remélhetően hamarosan lesz. Addig marad a youtube, és az MR2 Akusztik. Itt külön ajánlom a legutolsó, Forget the Angel c. nótát (sajnos ehhez sem tudok youtube linket passzintani), de ez is remekül össze lett rakva.

Szóval, Backgroundot kérjük az előtérbe!

A zenekar tagjai:

Eszes Viktória - ének

Farkas Áron - basszus

Berkó Gábor - billentyű

Horváth Bálint - gitár

Geröly Mátyás - dob

Kowa. Koncert. Élmény.

Sokan jól emlékeznek az „elsőkre”… Első kazetta, első CD, első koncert… Vannak ugyan halvány emlékeim egy Süsü kaziról, a ma már vállalhatatlan Hupikék Törpikékről, meg hogy 10 évesen valami egészen elképesztően nyálas pop számmal a halálba idegesítettem a bátyám, de igazán emlékezetes az a koncertélményem volt, amikor először megcsapott, hogy a zene több is lehet, mint zene.

Jó néhány évvel ezelőtt a Műegyetem gépész kari napjai keretében a Kowalsky meg a Vega is fellépett és remekül tudták kezelni az addigra kellőképpen illuminált állapotba került tömeget. Egyébként is szeretem a zenéjüket, de különösen tetszett az a fonal, amire felfűzték az egész estét. Kowalskynak minden szám között volt néhány mondata, de ami a lényeg üzenete is: Srácok, Ti lesztek a jövő értelmisége, a jövő mérnökei, a Ti megoldásaitokkal fog előrébb lendülni a világ működése. Nekünk, zenészeknek meg az a dolgunk, hogy inspiráljunk Titeket. Szóval, most hogy így összejöttünk, gondolkodjunk kicsit együtt.

Nem tudom, hogy a többiek a sör és a felesek között felfogtak-e belőle valamit, mindenesetre bennem nagyon megragadt az az este. Elvarázsolt az egész jelenség, hogy a zene nem csak dallamokból meg szavakból áll, hanem egy egyedülálló kommunikációs csatorna is lehet, és azóta is hiszem, hogy az igazi zenésznek kutya kötelessége kihasználni e csatorna adta lehetőségeket.

Talán ezért lettem élőzene-őrült, nem tudom. De ahogy a bűnös a tett színhelyére, úgy zarándokolok én is évről évre vissza Kowalskyhoz, legutóbb szeptemberben, amikor a ZP-ben gyűjtöttek írószereket hátrányos helyzetű kisiskolásoknak. Elvégre ők lesznek a jövő mérnök tanoncai.

Szóval, Kowa-koncertről üres kézzel talán, de üres szívvel lehetetlen elmenni. Volt már egy pár, de lesz is még, úgyhogy mindenkinek ajánlom. Mert nem csak koncert. Élmény.