Az Eurovíziónak sok tanulsága volt, de egy bizonyosan: valami változóban van itt, kérem. Már nem működnek a régi képletek a tömegek zenei értelemben való megetetésére, már mást kérünk. Vajon a közízlés alakult át, vagy eddig is ilyen volt, csak senki nem szólt semmit? Az ezeket leíró trendekről kérdeztem Bérczes Ádámot, a CLS Music lemezkiadó vezetőjét. Aztán kiderült, nemcsak a zene, hanem minden más is változik. Interjúsorozat, második rész.
Az elmúlt években egyre több olyan zenekar jutott el arra a szintre, hogy alternatívból populárissá vált, ezek közül jó néhány a CLS égisze alatt. Szerinted ez minek köszönhető?
Egyrészt megjelentek olyan médiafelületek, amik erre nyitottak voltak, pl. az MR2. Amikor indult a rádió, adtam nekik 50 CD-t, és érdekesnek találták ezt a senkiföldje irányt. Emellett a fesztiválozás is mainstreammé vált, ez pedig helyszínlehetőséget adott azoknak a zenekaroknak, akik felfutottak. Az, hogy ezek működnek, szépen jelzik, hogy annyira nem is alternatív a történet már, igenis van igény rá. Fontos az egésznek az organikussága is, a legtöbb alternatív művész a saját produktumát adja elő, ez a jellegénél fogva őszintébb, hitelesebb, és könnyebben utat talál az emberekhez. Számomra a Kedvesem sikere is ezt mutatja. Kapott egy felületet a dal, és utat talált az emberek szívébe. Lehet ezt bagatelizálni, ill. figyelmen kívül hagyni, miképp egy jelentősnek tartott média sem foglalkozott azzal, hogy mit is jelent Alex sikere, csak blogokon lehet erről olvasni .
Az embereknek tele van a hócipőjük azzal a műanyag zenével, amivel nyakon öntik őket. Nem lehet tömegeket hülyére venni, csak egy bizonyos ideig. Pláne most fontos ez, hiszen elég nagy kaki van az országban, zajlik az emberek teljes elhülyítése. Ennek köszönhetően az igaz szó és őszinteség lassan visszakerül a helyére az emberek szívében, mert felismerik, hogy ez valóban érték.
Az Egység Music is erről fog szólni: azoknak a zenészeknek ad majd otthont, akik felvállalják őszintén az élettel, a világgal kapcsolatos véleményüket. Nélkülözhetetlen, hogy a zenészek a társadalmi változások élére álljanak, hiszen a művészetnek, így a zenének is ez a célja, lényege, túl azon, hogy örömöt szerez, szórakoztat. Izgalmas változások jönnek, ill. már benne vagyunk a közepében.
Hogyan kerülnek be hozzátok a zenekarok? Mi az amit kerestek bennük? Érzésre megy, hogy meglegyen bennük a perspektíva, vagy vannak bizonyos szempontok?
Nagyon sok demót kapunk, alig tudom utolérni magam. Munka mellé szoktam őket hallgatni, és ha valamin fennakad a fülem, és jól esik még egyszer meghallgatni, az már jel számomra, hogy azzal érdemes foglalkozni, mert ami nekem tetszik, az sokaknak tetszik. Ezt nehéz volt elfogadnom, elhinnem sokáig, de most már megbarátkoztam a gondolattal. Persze van pár feltétel is, elsősorban a konstruktív zenéket keresem, azaz legyen építő, pozitív üzenete. Fontos az is, hogy olyan művészekkel dolgozzunk együtt, akik megértik, hogy akkor lesz jó nekik, ha másoknak is jó, akik tudják, hogy először adni kell, és ha jót és jól adunk, akkor kapunk. Ez egy ilyen játék. De ezek a feltételek is érzésekre vezethetőek vissza, szóval alapvetően érzésre megy.
Most már zsinórban két Eurovízión voltatok kint. Mennyiben volt könnyebb végigcsinálni idén a tavalyi tapasztalatokkal a hátatok mögött?
Összességében a harmadik, mert Rúzsa Magdival is mi voltunk kint Helsinkiben anno, csak akkor nem volt épp hazai kiválasztó verseny. De ettől még nem volt könnyebb. Teljesen más volt Alexszel együtt dolgozni, mint a Compact Discoval. A legnagyobb különbség az volt, hogy a Compact Disco nagyon akarta ezt a sikert, mind a hazait, mind a nemzetközit, és ezért teljesen más volt az attitűdjük, nagyon sokat tettek a sikeres szereplés érdekében. Alex viszont nem akart elindulni az itthoni versenyen sem, ez az én „hibám” volt. Emiatt az itthoni verseny végéig komoly lelkiismeret furdalás volt bennem, hogy berántottam Alexet egy olyan történetbe, amibe ő nem akart beszállni. Ő egy befelé forduló zenész, aki most kapott egy irgalmatlan népszerűséget, és emiatt rengeteg támadást is. Pont emiatt nagyon kellett arra figyelnünk a kinntartózkodásunk alatt, hogy jól érezze magát, hogy amikor fellép a színpadra, jó hangulatban legyen. De túl sok meló nem volt kint, mivel erősen limitáltuk a médiamegjelenéseket. Ez egyébként taktikai húzásnak is jó volt, mert az, hogy nehezen megközelíthetővé vált, felkeltette a kinti média érdeklődését. Mondjuk nem is nagyon voltak felkészülve a riporterek, mármint ami a háttérmunkát illeti, így sok felesleges interjút el tudtunk kerülni. Baku fizikailag vett inkább igénybe, a mostani pedig lelkileg, szellemileg. De nagyon felemelő volt mindkét verseny.
Szerinted mi áll annak a hátterében, hogy ennyi támadás érte ByeAlexet?
Lényegében egy Babits Mihály idézettel tudom indokolni:
“Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek”
Nagyon sok embernek nem szép az ének a lelkében. Az, hogy mekkora szar van az országban, a világban, egyrészt nagyon sok embernek okoz szeretetlenséget, ill. ez a szeretetlenség okozza ezt a helyzetet is. Nem tudták hova tenni, hogy egyszer csak jön egy csávó a semmiből, ír egy szerintük egyszerű dalt, és ekkora hullámokat ver. Azért mert ez egy őszinte dal, és a szeretetről szól, ennyi. Mi sem bizonyítja jobban, hogy minden gyerek imádja, és kik őszinték és tiszták, ha nem a gyerekek? Ez egy “kőkemény“ szívnyitogató dal, és a lehető legjobbkor jött az országnak. Nagyon megható leveleket kapunk, van aki leírta, hogy leukémiás, és az életkedvét hozta vissza, más pedig azt írta, hogy a felesége meghalt 1 évvel ezelőtt, és a Kedvesemet hallgatva végre meg tudta siratni. Már attól lúdbőrözöm, hogy ezekről beszélek.
Ezért van értelme ezt csinálni.
A celebvilág képviselőinek tükröt tartott a dal, aki belenézett megláthatta, hogy mi a saját teljesítménye és e dal sikere közt a különbség. No ezért köpködték őt annyian....persze csak szerintem.
