Ha az ember folyton csak azzal van elfoglalva, hogy a fűszálak között bogarásszon az apró gyöngyszemek után, néha a kicsit nagyobbakat már észre sem veszi. Még szerencse, hogy az ember barátai igen, és hogy az ember egy hosszabb utazás során előszeretettel matat a kesztyűtartóban. Nahszóval, az én-lenni-Tarzan módból átváltva: így találtam egy tök jó CD-t Busa Pista bátyánktól, akinek az Irie Maffia mellett pár évvel ezelőtt még volt ideje összerettyinteni egy olyan formációt, hogy Zuboly.
A hangzásvilág már csak azért is remek, mert ugyebár rengeteg zenekar él azzal a lehetőséggel, hogy különböző múfajokat összeheggesszen, de ilyenkor általában csak a szomszédig mennek el, ritkább esetben két házzal arrébb. Busa bá'ék viszont több, egymástól olyan távol lévő világokat pakoltak össze, hogy az ember, aki még előbb még a kesztyűtartóban kotorászott, most a kocsi "plafonjáról" kaparja a szemöldökét, hogy miazistent keres a beatbox, a hip-hop, a népzene és a jazz egy számon belül? Olyan, mintha töltött káposztát akarnál vanília fagyival leönteni, amit tök bizarr, de annyira profin van összerakva, hogy a végeredmény mégis zseniális.
A hangzásvilágot pedig csak tetézi, hogy a szöveg annyira elmebeteg, hogy már jó, és az ember, aki nagy nehezen összeszedte a szemöldökét, már a fejét kapkodja a parádés sorok és poénok után. Csak, hogy egyet kiemeljek végszójátékként:
"Kar a karé, láb a lábé, láb a karé, karalábé"
Ez nálam betette a kaput, és meg is emelem kalapom Busa Pista előtt. Bár a formációról évek óta nincs hír (az album 2009-ben készült el), én azért még reménykedem, hogy egyszer lesz folytatás.
Tagok:
Ágoston Béla
Busa Pista
Benke Ágoston Félix
Hock Ernő
