2014. március 19., szerda

A zenészek is hallgatnak zenét - gondoltad volna?

A zenészek is hallgatnak zenét. Most meglepődtél, igaz? :) Tudom, nem a hónap híre, de azért érdekes belehallgatózni a hallgatottak hallgatási listáiba. (vigyázat, hosszú lesz!)

Rákaptam mostanában a mixcloud.com nevű oldalra, ahol a magyar muzsikusaink is töltögetik az általuk készített mixeket. Remek látókör (ohpárdon, hallókör) tágítás, és az alkotókról is sokat elárul. Zságer Balázs (Zagar) mixe például tele van kattant szövegű zenékkel (khm :), Halott Pénzzé pedig ugyan nyomokban tartalmaz hip-hoppot, de meglepően széles skálán mozog.






Fluor Tomi mixei is méltán megérdemlik, hogy itt szerepeljenek, kiemelném a februári csokrot, ami hatásosabb egy dupla espressonál:












Ill. kiemelném még az általam eddig kevésbé hallgatott Polar Dear mixét, aminél egyszerűen keresve sem találhat jobb háttérzenét az ember tanuláshoz, munkához, takarításhoz, élethez....
(vigyázat, függőséget okoz!)






Hm.... ki tudja, lehet, hogy hamarosan alakul egy Pannon Húrock mix...?

2014. március 1., szombat

What's up, Indigó utca? - Interjú Kovács Pistával

Újabb, lelkemnek kedves csapatot mutatnék be, az Indigó utca története 2007 óta végtelen. Kovács Pistával, a zenekar frontemberével beszélgettem.



PHR: Az utóbbi hónapokban kicsit nagyobb volt a csend a zenekar körül. Én ott ragadtam le, hogy voltak nálatok tagcserék tavaly. Hogy volt ez?

KP: 2012. decemberéről beszélünk.

Az eredeti felállás 2007-től kezdve úgy volt, hogy volt a Kovács Pista és senki más. Amikor a Petőfi Rádióba bevittem a Pont, pont, pont c. dalunkat, elkezdték játszani, és első helyen nyitott a Petőfi listáján, aztán jött a meghívás az MR2 Akusztikba. Konkrétan két hetünk volt arra, hogy összerakjunk egy élő zenekaros koncertet, mert hát nem akartam egy szál gitárral menni. Régen utcazenéltem együtt a Kungl Matyival, aki cajonon ütötte mellettem a történetet, ill. Roza Tamás jött, akkor még gitárosként, aztán billentyűs lett. Basszusgitárost is keríteni kellett, aki Szeifert Bálint lett (Muriel, Byealex). Tamás és Bálint gondolták úgy, hogy 2012 decemberétől nem folytatja velünk a dolgot, mert picit más vizekre szeretnének evezni. Ezután megkerestem Gyalus Márkot, aki most is a szólógitárosunk (anno Hiperkarma tribute duót csináltunk ketten Székesfehérváron), ill. Kneifel Imit, aki Fehérvárról jár fel, hogy együtt dolgozhassunk.

A csend amit említettél nem azért van, mert elaludtunk, hanem dolgoztunk. Ha egy zenekar életében megtörténik, hogy gyakorlatilag a fele kiszáll, akkor majdnem a nulláról kell  újraépíteni. A Külvilág vagy te volt 2012-ben az utolsó dal, amit azzal a formációval rögzítettünk. Sok mindent újraértelmeztünk. Szóval, nem azért volt mert csend, mert eltűntünk, a zenekar létezik. 4 koncertünk volt azóta, de nem is baj, legalább belénk rögzültek a változtatások.

Őszintén szólva, amikor Bálint meg Tomi kiszálltak, kicsit bepánikoltam, hogy most mi lesz, gitárt is alig volt kedvem ragadni, nem akartam egymagam egy szál gitárral játszani. De megérte a hosszas munka. Bár csendnek tűnhet, de mi elég hangosan dolgoztunk.

Legrosszabb esetben májusban szeretnénk egy 5 számos kislemezt kihozni, ami egy ingyen letölthetős dolog lesz. Írtunk 8 új dalt, ebből egyelőre csak ötöt veszünk fel, ebből az egyik egy korábbi dalunk továbbgondolt verziója. Konkrétat nem mondok, majd meghallja mindenki. De bátrabban használjuk az effekteket. Annál, amit megszoktak az emberek a Kitalálomnál vagy a Pont pont pont-nál, hangyányit erőteljesebb, tökösebb, zúzósabb lesz. Nekem nagyon jót tett, hogy ennyit foglalkoztunk ezekkel a számokkal.


Szóval akkor már ez a 8 szám kész állapotban van.

Így van, ha lesz koncertünk, ezeket már játszani is fogjuk. Elővettem régebbi dalokat is, azokat, amikkel nem voltam annyira megelégedve, ezek is kaptak egy új töltetet, picit tempósabbak, tökösebbek lettek.

Azt már tavaly ilyenkor is lehetett olvasni, hogy Fluor saját zenekarral szeretne előrukkolni. Ebben ti mennyire vagytok benne, vagy ez inkább az ő saját projektje?

Ez az ő külön projektje. De ő része az Indigó utcának. Nagyon sokan beskatulyázzák, holott csak meg kell hallgatni azokat a számokat, amiket mi együtt írtunk. Fluor a legőszintébb ember, akit valaha ismertem, és az egyetlen olyan ember az én kis világomban, akivel soha egy szóváltás, vagy vita nem volt, mindent meg tudtunk beszélni.

Abban a 8 számban ő mennyire van benne?

Minimum kettőben benne van. Lesz egy szám, amit már megírtunk, csak még nem vettük fel, az a címe, hogy Másmilyen, és hát az igencsak másmilyen lesz...

Lényegében mindenki hozzárendeli az Indigó utcát Tomihoz, de szerencsére nem jönnek azzal, hogy mi az ő hátán kapaszkodtunk volna fel. A Pont, pont, pont hamarabb ment a rádióban, mint ahogy a Mizu kijött. Emlékszem, pont aznap forgatták rá klippet, amikor mi az Akusztikban voltunk, onnan rohant Tomika.

Mik a tervek a jövőre nézve?


Sok sok koncert. Reméljük, idén is eljutunk azokra a fesztiválokra, amiken tavaly ott voltunk, pl. a Standra, vagy a Voltra. Ill., hogy még termékenyebb lesz ez az év. De nem az a célunk, hogy ott legyünk a csúcsok csúcsán, ha már két ember eljön, az is közösség, és le kell nyomni a bulit. Szerencsére azért ennél többen járnak. Tele vagyunk tervekkel, szeretnénk majd videoklippet, ill. online elérhetővé tenni a kislemezt. Azt gondolom, hogy egy olyan világban élünk, ahol mostmár az internet a fő média, és Lovasi szavaival élve „nekem összejöhet még”.