2013. április 15., hétfő

Blogbejegyzés a blogolásról, avagy egy rendes firkász nem fikáz

Akik nulla szociális élettel rendelkeznek, elkezdenek blogot írni... tartja a neten terjedő, csípős mondás. Bár vallom, hogy ez nem mindenkire vonatkozik, és lehet a kocka sztájlt értelmesen is nyomni, valóban nagyon sok az antiszociális blogger, akik a "nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" elven kürtölik véleményüket a nagyvilágba.

A minap mutatott egy ismerősöm egy zenei blogot, ami e poszt apropója. Gondolkodtam rajta, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, vagy sem, mert ezzel csak marketinget csinálnék neki, de aztán úgy döntöttem, hogy a véleményem leírom, linket azonban nem adok hozzá, sry. Szóval, az egész blog arról szól, hogy különböző zenei formációkat, bandákat kipécéz magának a srác, tetszőlegesen kiválasztott slágert fél-egy oldal terjedelemben ócsárol, majd újraírja a banda helyett a dalszöveget - hozzáteszem egy fokkal sem jobban, mint az eredeti. 

Namármost. Értem én, hogy nem tetszenek neki ezek a számok... de akkor miazistennek hallgatja őket? Persze, tudom, utálkozni jó dolog, fikázni jó dolog, vagy legalábbis egyes emberek azt hiszik... De ez mind mind csak cél nélküli negatív energia. Tényleg sajnálom szegényt, nem tudom, mennyi idő lehet megírni neki egy bejegyzést, de mondjuk heti két-háromszor leül azért a gép elé, hogy egy órán keresztül utálkozzon. Ez egyrészt az ő egészségének sem tesz jót, másrészről meg úgy egyébként sincs túl sok értelme. 

Szóval, ez most egy nyílt levél-féle ennek a srácnak, meg minden kedves bloggernek, aki aktív az éterben. Kedvesek! Hagyjuk már ezt! Én is fel tudnék sorolni jó néhány zenészt, akitől kockásra kaparom magam, de nem teszem, egyszerűen csak nem hallgatom őket, nem is foglalkozom velük. Egyrészt mert nem tartom az ő zenéjüket érdemesnek arra, hogy bárkinek is ajánljam, felhívjam rá a figyelmet, másrészt meg ha ez valakinek jó, akkor had' csinálják. A zene célja, hogy érzelmeket átadjon, történetet meséljen el, inspiráljon, kikapcsoljon/felpörgessen, stb., teszi mindezt valamilyen formában. Ha én erre rá tudok kapcsolódni, és át tudom venni, az tök jó, ha nem, akkor megyek és keresek egy nekem tetsző formát. De ha én nem tudok azonosulni vele, hatszáz másik ember viszont igen, minek csápolni nekik, hogy hé, figyi, ez nem jó! Ha nekik tetszik, egészségükre. Én meg megyek a saját világomba. 

Nem azt mondom, hogy jót, vagy semmit, építő kritikára igenis szükség van, de itt a konstruktivitáson van a lényeg, ezt szerintem nem kell magyaráznom. 

Annyi negatív cucc van így is, minek generáljunk még. A saját és mások életét is sokkal könnyebbé tudjuk tenni, ha ignoráljuk a számunkra nem tetsző dolgokat (mmint amiken nem tudunk változtatni). Ha azt az energiát, ami eddig elment a fikázásra, innentől pozitív dolgokra fordítanánk, már sokkal előrébb lennénk. 

Nah, ennyi volt a hétfői ömlengés adagom, egészségetekre! :)

Na de hogy ne maradjatok azért zene nélkül sem:
:)